Ugyan még csak holnaptól igaz, de hát minden rendes nagy
ünnepnek van előestéje, és akkor ez a mai. Nem utolsósorban ma még 59 éves
vagyok. Holnap már 60.
Furcsa. Nem annyira nehezen megszokható, mint amikor egyik
évszám után januártól már egy másikat kell leírni, mert ezt az évszámot ritkán
kell írásba adni. Mondani kicsit gyakrabban, arra majd oda kell figyelni.
Összegezni kéne, de mit is? Amire visszagondolok, amit
megfogalmazhatnék, annyira személyes, hogy nem teszem ki a pont ma 25 éves
világhálóra.
Tervezni? Örülni annak, hogy lehetnek és vannak még terveim,
céljaim, feladataim.
Megköszönni? Igen… „Lelkem
szorosan átölel téged és a jobbod szilárdan tart engem.” (62. zsoltár) Így vagyok, így lehetek. Hatvan éve…
Tudom, akkor is éppen szerda volt, délelőtt fél tízkor. Anyu
izgatottan kérdezte: Tanár úr, kisfiú? Kislány? A nagytekintélyű Schilling
tanár úr pedig nem túl biztatóan felelt: Kismacska.
És mégis :)
Nahát! Isten éltessen az augusztusi ünnepeltek körében!
VálaszTörlésKöszönöm, Klári! :)
TörlésCsak nem Te is augusztusi vagy?