2016. augusztus 16., kedd

Vadvízi kajak - a leghatalmasabb Úrnak akarok szolgálni

Lassan végéhez közeledik a horgony-olimpia is. Itt nincsenek botrányok, csalódások, versenyzőink nem maradtak el a várakozásoktól. Küzdelem az van bőven, és az érmek egyformán szépen csillognak, vigaszágnak pedig még mindig ott a tisztítótűz, onnan is be lehet kerülni a győztesek közé. Doppingügy se volt még, igaz, ellenőrzés sincs, dehát minden meg van engedve, csak nem minden használ. (1Kor. 10,23)
Ja, és van olimpiai himnuszunk is: 1Kor. 13., meg zászlónk is, de most lobog, majd csak a záróünnepségre hozzuk le.

Mai versenyzőnk igazi atlétatermet, szinte óriás, csak egy baj van vele; úgy tartják, nem létezett.
Szent Kristófról van szó, akinek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis a legnépszerűbb szentek egyike. A pogány Kristóf igen büszke volt daliás termetére, karja erejére, s úgy érezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adottságokkal; gazdaként kijár neki a világ leghatalmasabb uralkodója. Vándorútra kelt hát, hogy megkeresse. Első gazdája, egy király, azzal okozott csalódást, hogy félt az ördögtől. Kristófnak sem kellett több, beállott az ördög szolgálatába. Az ördög viszont azzal ábrándította ki, hogy egy út menti kereszt láttán szállt inába a bátorsága. Kristóf ekkor határozta el, hogy Krisztust fogja szolgálni.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogyha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Volt ott egy folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz, ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú így szólt hozzá: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. Istened volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
Kristóf neve is ezt jelenti: Christophorus - Krisztus-hordozó.

Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a csodás átkeléskor a földbe szúrva kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítaniuk.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.
Szép a legenda, Kristóf pedig az útonjárók védőszentje lett. Azt is tartja a hagyomány, hogy amelyik napon Szent Kristóf képét látja valaki, aznap nem fog meghalni vagy nem éri baj az úton, mind a két változatot hallottam már. Nekünk jó, mert a templomunknak az út felőli oldalán Szent Kristóf látható, csak jó felől kell jönni :)

Eddig szinte nem is én voltam, mert még egy vers se szerepelt, most legyen kettő is, egy egész és egy idézet:


 „Folyó, sötét éj, förgeteg,
bár átvihetném vállamon
aprócska üdvösségemet."
 
(Nemes Nagy Ágnes: Szent Kristóf)


 
"Mi a fontosabb? élni mélyen
egyetlen képet, ami van,
mint Szent Kristóf a parti fényben,
vinni a fiút magasan,
s elmerülni, hogy odaérjen?
 
(Bertók László: Mi a fontosabb? részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...