2016. szeptember 11., vasárnap

Öröm és bódoccság

- ahogy egy ismerős kislánya mondta kicsi korában.

A boldogságnak sokféle arca van, mindig személyre szabott.

Kevesen ismerik például azt az érzést, amikor az estéken, éjszakákon át (mert dógozó emberek mikor máskor tegyék?) - többek munkájával készített újság egyszerre csak összeáll, nyugodt szívvel lehet a nyomdába küldeni, és másnap jóleső elégedettséggel kézbe venni a friss, nyomdaszagú példányokat. Amikben még nem találtad meg a benne maradt hibákat, mert azok biztosan lesznek, de azért vannak az olvasók, hogy rátaláljanak :)

Huhh, innentől negyedév nyugi.

Amikor osztálytalálkozóra mész, csak olyan időközire, és jó újra együtt lenni, bármilyen furcsa is látni, ahogy együtt öregedtek.

És amikor egy merész döntéssel sikerül lelassítani a munkahelyi mókuskerék forgását, ami csak vágyott elképzelés volt mindig, és, íme, összeállt ez is. Vagy nem sikerül, de a kocka már iacta est, a következményeken még ráér gondolkozni.

Amikor békességet tudsz teremteni; törékenyet vagy tartósat, ez már nem a te hatalmad és feladatod, csak az az első lépés.

És az az nyugalom, amikor tulajdonképpen nem történik semmi, hiszen nem is voltam sehol :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Messze, messze

Valaki nagyon találóan úgy szokott jellemezni engem, hogy vagy valaki, vagy megy valahova. Ez nagyjából igaz is :) Ennek megfelelően ma uta...