Mert irgalma örökké megmarad

Nekem mindig a december 30. az összegzés, a hálaadás napja, mert a Szilveszter az közös és mozgalmas, még akkor is, ha estére már csak itthon vagyok.

Ebben az évben talán több volt a rossz és a bizonytalan, mint a jó, mégis a hála él bennem, olyan ösztönösen, hogy meg se kell fogalmazni.
A jó és a rossz pillanatok, események mozaikkockái - még ilyen alig-távolból nézve is - sorban a helyükre kerülnek, és Isten szeretetének színes képévé állnak össze. Képpé. amiben minden jelenetnek helye van: a vízparti nyaralás felszabadultságának, a munka felelősségének, a mentősök megnyugtató és biztonságot adó jelenlétének, amikor értem jöttek, a frissen megjelent újság kézbevétele örömének, és a kép alsó sarkában elfér a totálisan beázott fürdőszoba is, mert onnan lejjebb már úgyse folyik a víz :)

Itt vagyok - talán ez a legtöbb, amit erről az évről elmondhatok. És itt vannak azok is mind, akik kedvesek nekem. Idén senkitől nem kellett búcsút vennem, sem visszahozhatatlanul, sem pedig esendőségünk következtében viták, félreértések, harag eredményeként.

Az évértékelésünk, azt hiszem, nem is annyira attól függ, hogy milyen volt az évünk, hanem, hogy mi magunk milyen szemmel tekintünk rá. Idén ennek a látásnak az ajándékát köszönöm meg.

Ma délután a hegyen

"Hamarosan megszületik Jézus, aki magára veszi gyöngeségünk terhét."

(Ferenc pápa mai Twitter-üzenete) 

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, 

aki rendszeresen 

vagy éppen most erre jár! 

 

Szépség és ........

.... békesség, ...várakozás, ....ünnep, ....... csönd, .....advent

Tegnap délután hirtelen még el kellett mennem valahova, amit nem is terveztem és egyáltalán nem is hiányzott. Amint ennek morcosságával igyekeztem, a visszafele útban olyan ajándékot kaptam, hogy csak ámultam a gyönyörűséges naplementén, és ha nem fázott volna annyira a lábam (na, ezek azok, amiktől mindig vissza tudunk térni a világba :) legszívesebben végig gyalog jöttem volna le a hegyről.
Ha lesz még ilyen derült, tiszta nap, neki is indulok csak ezért a látványért (bár a keresgélt ajándékok után mindig marad valami hiányérzet, míg a váratlanokat csak be kell fogadni).
Ühüm, ez most bölcsesség volt, tudom, de csak akkor jöttem rá, miután leírtam :)

Igen, advent

Hát, ilyen se volt még, amióta blogok a blogok. Az advent mindig kitüntetett idő volt a számomra. Most is az, csak éppen ide nem jut el. Olvastam ma egy jó mondást az FB-n: Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kellene lennie :)

Körülbelül így, de én még a karácsonyt se okolhatom, egyelőre még a nyakamig se ért el. Helyette ezer napi dolog, munka, egyebek, válságmenedzselés. Azért advent és csönd is van és jól van így.

De mégiscsak legyen egy kép és egy vers:

A kép a fázós adventi koszorúmé, amelyik kötött sálat visel.

A vers pedig egyik, amit szeretek:

Puszta Sándor:
 

Bennünk fénylő csillag

sírásra görbült a szánk

amikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm

ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében

az embert megkeresni

a jóságot még ma

el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag

merj már megszületni


(Vers még lehet máskor is.)