Igen, advent

Hát, ilyen se volt még, amióta blogok a blogok. Az advent mindig kitüntetett idő volt a számomra. Most is az, csak éppen ide nem jut el. Olvastam ma egy jó mondást az FB-n: Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kellene lennie :)

Körülbelül így, de én még a karácsonyt se okolhatom, egyelőre még a nyakamig se ért el. Helyette ezer napi dolog, munka, egyebek, válságmenedzselés. Azért advent és csönd is van és jól van így.

De mégiscsak legyen egy kép és egy vers:

A kép a fázós adventi koszorúmé, amelyik kötött sálat visel.

A vers pedig egyik, amit szeretek:

Puszta Sándor:
 

Bennünk fénylő csillag

sírásra görbült a szánk

amikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm

ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében

az embert megkeresni

a jóságot még ma

el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag

merj már megszületni


(Vers még lehet máskor is.)