"A fiatal hegymászó nem mindennapi módon visszaindult Erőss Zsoltért. "Sajnos, abban tapasztalatlan volt, hogy 8000 méter felett nem lehet emberségesnek lenni" - jegyezte meg."
De, lehet. Csak ezt lehet. Ez az egyetlen olyan cselekedet, ami után nem kell magyarázkodni, hogy miért is nem. Azzal nehezebb lett volna élni. Nem tapasztalatlan volt ő, hanem egy másfajta értékrend tapasztalatainak birtokosa. Abban a fizikai lét határait súroló vagy talán nagyon is tudatos állapotban ez a beléivódott törvény fordította vissza.
„Korlátozhatatlanok vagyunk a jóban” – hoztam el magammal egyszer ezt a mondatot. Korlátozhatatlanok vagyunk, csak legtöbbször nem merjük vállalni, itt, a biztos földön sem.
Milyen furcsa! A képletes határok egyszerre érzékelhetővé, valóságossá váltak. A magasság, amire soha nem gondoltunk…, és amit most belénk akarnak magyarázni, hogy 8000 méter fölött már nem szabad embernek maradni, ott már ki-ki csak önmagára gondolhat. Állítja valaki sokadjára ezt akkor, amikor éppen volt, aki bebizonyította, hogy az emberségnek nincsenek korlátai.
Korlátai nincsenek, ára van. Kemény példa, megrendítő. Nagyobb hőstett, mint fölérni a csúcsra.
Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. (Jn 15,13)
Lelkemből szóltál (írtál). Nincs is mit hozzátenni.
VálaszTörlésKöszönöm.
Legalább ezt a tényt kellene értékelnie Zsolt anyukájának, aki csúnyán vádaskodott ma. Végül is, érthető, hogy még nem tudja felfogni a felfoghatatlant. :(
VálaszTörlés