2013. június 24., hétfő

Útibeszámoló Samunak és Micknek

Van egy régi adósságom. Még a május 4-i bejegyzésemben betettem néhány képet azzal a találós kérdéssel, vajon hol jártam. Számos olvasóm közül :) Samu és Mick szálltak be a játékba, és mindketten hibátlan megfejtést küldtek: Győr, Pannonhalma, Zirc.

Nálunk ismét az az élet rendje, hogy minden évben ősszel és tavasszal tartunk egy egyházközségi zarándoklatot. Olyan kedveltek ezek, hogy a mostanira is két busz telt meg. Az úticél közkívánatra Pannonhalma volt, egyrészt, mert hallottunk a bazilika felújításáról, és mert ott él, 90. évéhez közeledve, egy atya, aki abban az időben, amikor egy bencés még csak kincés lehetett, nálunk volt "létszámfeletti" egy évtizeden át, és derűjét, bölcsességét, hiteles egyéniségét nagyon szerettük.

A látottak után megoszlottak a vélemények a bazilika új belső kialakításáról. Lecserélték az eredeti építési korához nem illő barokk berendezéseket, az egyszerű vonalú, új oltár, szószék, keresztelőkút és ereklyetartó onixból készültek. A látvány letisztult, modern - és számomra sokkal inkább idegen, mint a barokk templombelső volt. Az onix drágakő, de ez a belőle készült alkotásokon egyáltalán nem érzékelhető. (Érdekes módon, ahogy most egy kicsit utánanéztem, mi is ez, rendkívül fontos eleme a mindenféle ezotérikus tanoknak gyógyító csakráival. Na, erre varrjanak gombot a bencések!) A szép rózsaablakok is sima tejüveget kaptak, első pillantásra olyan, mintha még mindig építkezés közben lennének. Ami viszont szembetűnik, az az egésznek az egységes vonalvezetése, struktúrája. Sokat magyarázott róla az idegenvezető, de utána éppen arról beszélgettünk, hogy az a vallásos művészet, amit nagyon meg kell magyarázni, valamelyik összetevőjében sántít kicsit.
Mindenesetre a hozzáértő világ jobban értékeli, mert díjakat kapott.

A fogadtatás, törődés  nagyon szívélyes volt, és az atya is, hibátlan emlékezettel, egyenként örült mindenkinek. A helynek pedig megvan a kisugárzása, amiben jó néha megmerítkezni és elhozni magunkkal.

Győr is jól lenyúlt bennünket, nem igazán téve különbséget zarándokcsoport és turisták között, de amiért mentünk, azt megtaláltuk ott. Megrendítő volt látni Apor Vilmos püspök vértanúságának színhelyét, mert őt - a sors furcsa szeszélye folytán - már mi is magunkénak érezzük. Sajnos, Győrre kevés időnk jutott.

Zirc ingyen mutatta meg magát: gyönyörűszépen felújított templomát, az apátsági épületet, a kertet (nem, nem az arborétumban voltunk) és megérintett a zsolozsmához gyülekező szerzetesek összeszedettsége, közös csöndje.

Fárasztó, hosszú utazás volt, emlékezetes, szép nap. A képeket nem raktam külön albumba, az FB-n vannak fönn, csak rám kell keresni. Akinek ez nem menne, írjon, megismerkedünk :)


1 megjegyzés:

  1. Nahát!
    A pannonhalmi új berendezést nem ismerem közelebbről. Szerintem akkor jó, ha használata jobban hozzásegít az elmélyedéshez, mint a korábbi. Itt stílusbeli és használati elemek keveredhetnek. Tőlem lehet gyönyörűen faragott egy pad, ha támlája meggyötri a hátamat, térdeplőjétől pedig reszketni kezd a lábam. Az Onix jó drága lehet, de hasznos-e az előzőek szerint. Kismartonban a bazilika virágtartója ragasztott üvegtáblák sorozata. Gondolom van vagy egy mázsa. Ettől még nem praktikusabb, mint egy karcsú fémállvány.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...