2016. január 11., hétfő

Ennek a télnek sose lesz vége

Lehet, hogy öregszem, de idén nagyon rosszul viselem a telet. Nem a hideget, azzal semmi bajom, hanem a sötétet, a csúszóst, a bizonytalanságot. Alapból azt, hogy sötétben megyek el, és sötétben jövök haza. Nem, valahogy ez most nem megy.
Úgy tartják, hogy az északi emberek közt sokkal több a depressziós, hát, megértem őket. Én már attól a gondolattól is depis leszek, hogy még csak január eleje van, és még legalább négy-öt hét, mire egy kicsit érzékelhető lesz, hogy végre kifelé mászunk. És addig még mennyi csúsz és mász!
Egyszerűen félek, és legszívesebben ki se mozdulnék márciusig. Az meg már jöjjön, gyorsan, gyorsan!

Minden elismerésem a teljesítménytúrázóké, akik ilyenkor is...! Bár ők legalább nem sötétben caplatnak hegynek föl, völgynek le, mint én a saját külön hegyemen, Azért nekem elég ez is. Már egész jó a szintidőm, tavaszra benevezhetek :)

2 megjegyzés:


  1. Éppen tegnap délután éreztem, hogy mintha már kicsit tavasziasak lennének kicsit a fények. És már érezhetően hosszabbak a nappalok is, (de az igazán elvetemült teljesítménytúrázók sötétben is mennek ám! - mondjuk én inkább nem, de lámpa azért mindig van nálam.) Meg hallottam tavaszi csiripke madarakat, de mellettük károgtak és gyülekeztek a varjak is (ők akkor tartanak mifelénk csapatösszevonást, ha pár napon belül hóesés lesz.) De hamarosan itt van a tavasz! Tudom!! Mondjuk szerintem március elsején már akkor is tavasz van, ha mínusz húsz fok és hófúvás. Punktum.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...