2016. január 4., hétfő

Visszatekintés? Előrenézés?


az is aki vagyok
s aki még nem vagyok
s aki lehettem volna.

Elterjedt szokás a blogvilágban, így, évváltáskor összegezni és készülni az újra. Ezt a két gondolatot számomra talán ez az idézet kapcsolja legjobban össze (Puszta Sándor: Fölajánlás).

2015 számomra a változások éve volt, és, sajnos, nem mondhatom, hogy bármelyik is jót hozott volna. Ez van, csinálni kell tovább mindent, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.
Olvastam a napokban egy ízig-vérig mai, sikeres, harmincas nő évértékelését, ezzel zárja: "Legyen olyan évetek, amilyet szeretnétek! Ez csak döntés kérdése, én már tudom :)."

Aha. Tudod.
Sokmindent fogsz még tanulni. Valószínűleg én is.

Az viszont feltétlenül a tavalyi év javára írandó, hogy nem voltam beteg, ez igazi ajándék. És volt még ajándék sok. Apró és személyes, de őrizhető :)
Úgy látszik, most költői hangulatban vagyok, mert ehhez megint egy verssor ugrott be:
"kis hópelyhek az örömök,
szitáló, halk szirom-csodák,
rajtuk át Isten szól: jövök."

(Reményik Sándor: Csendes csodák)

És akkor helyben is vagyunk. Általában sikerült találkoznunk :-)


2016? Jelentős év lesz. És eggyel megint közelebb visz a nyugdíjhoz ;)
Különben meg nem foglalkozom vele, kínálja úgyis a feladatait.


Ma, estefelé, jöttem haza a hóesésben, és sikerült éppen egy egészen üres buszt elkapnom. Betelepedtem az első ülésre, és csak nézelődtem a még ünnepre kivilágított Andrássy úton, lestem a lámpák fényében szitáló hópihéket, az utcán siető embereket, és békesség volt.
Tudom, hogy félelem üli a világot, de én ezt a békességet szeretném őrizni magamban.




4 megjegyzés:

  1. A „Legyen olyan évetek, amilyet szeretnétek!” eléggé elterjedt formula, elsősorban a Dunántúlon. Azt hiszem, jobb program a fatalizmus. Miért korlátoznánk jövőnket földhözragadt terveinkkel, amikor sokkal több is adathatik nekünk. Vagy éppen nem, de ami utóbb a javunkra válik.
    Az első képen a Nagymező u. sarka?!

    VálaszTörlés
  2. Igen, mind a két kép ott van, a buszmegállóban játszadoztam, mert megtetszett az egésznek a hangulata.
    A fatalizmus talán nem szerencsés szó erre, de értem, mit akarsz mondani.

    VálaszTörlés

Lomtalanítás

Végre sikerült kihurcolni, és amikor visszajöttem a lakásba, az első gondolatom és mozdulatom az volt, hogy levetem magamat  a nagyfotelba, ...