Hősök napja

Magyarországon 1917-ben emlékeztek meg először május utolsó vasárnapján az elesett katonákról. Érthető is volt, hiszen akkor javában tartott az I. világháború, sok magyar áldozattal. 1924-ben pedig már törvénybe iktatták, hogy május utolsó vasárnapja a Hősök napja. 1945-ben egy tollvonással eltörölték ezt az emléknapot, és betolták helyére a gyermeknapot, hogy teljesen elfeledtessék.
A rendszerváltás után újra szabadott emlékezni, 2001 óta pedig ismét törvény rendelkezik az ünnepről.

A kerületben eléggé aktív és népszerű Hegytörténeti Gyűjtemény (persze, benne vagyunk, még kitűzőnk is van) ehhez kapcsolódva a Farkasréti-temető katonai parcelláiba hirdetett vezetett sétát. A vezetők a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodájának munkatársai voltak, három fiatal katona. Alapos felkészültséggel, tiszteletteljesen beszéltek az ott nyugvókról, és általában a hazai hadisírgondozás és az idegenben eltemetett magyar katonák sírjainak, temetőinek helyzetéről. Akiknek a sírjainál most megálltunk, és ismertették a hőstetteiket, mindig, mielőtt továbbindultunk volna, néma főhajtással egy nemzetiszínű szalaggal díszített mécsest gyújtottak. Megragadott ez a gesztus, és az egész hozzáállásuk, érezhető volt benne az őszinte, - régies szóval - bajtársi tisztelet, és számomra ez egyszerre folytonossá tette a történelmünket. Nem vész az el, nem kell félteni.

A katonai parcellák első sírja. A farkasréti katonai temető érdekessége, hogy már a kezdettől nem bontották meg tiszti és legénységi részre, tábornok, közlegény, hadapród ugyanazon parcellákban nyugszanak.

Ha elszáradt is a virág, sok síron látni, hogy van még, aki kijár oda. És a mécses...

Békeidőben, a 20-as években halt hősi halált a főhadnagy, az ezrede állíttatta a síremléket.

Persze, nem mindegyik sír van jó állapotban, nagy a temető. Nemzetiszínű szalaggal azok a sírok vannak átkötve, amelyeket diákok hoztak rendbe. A középiskolások 50 órás kötelező önkéntes szolgálatának keretében hadisír gondozásra is lehet jelentkezni, sok iskola küldi erre (is) a tanulóit.

Minden korosztályból jöttek érdeklődök.

II. világháborús sírok. Van a parcellában köztük olyan is, amely csak a család által állított síremlék, mert a katona a Don-kanyarnál van eltemetve.

Amit nem gondoltunk volna: belövések nyoma két helyen is az egyik síremléken. '44-ben a temetőn belül  is folyt a harc. Igen, ismert, hogy a kerületben a vasúti vonal, a Vár, a Vérmező (repülő leszállóhely és egy hadiüzem miatt jelentős harcok voltak, de, hogy még a temetőben is!

A séta vezetői

Akiknek nem volt sírkövük, vagy valahol megtalálták őket, és most tudják méltó módon eltemetni, nekik ezt a hármas halmot jelképező, egységes. mai sírkövet állítják.

Amit meghallgattunk, annak manapság már mindennek utána is lehet nézni.
Hadházy Amdrás százados hőstettéről itt olvashatunk.


Hogy ebben a napsütéses, madárcsicsergéses, nyárra hajazó májusban ez az egész beszámoló valakire nyomasztóan hatna? Az én lelkemet nem megülte, inkább fölemelte. Próbáljátok olyan szemmel és szívvel olvasni!