Hát, íme, ilyen:
A Várba mentem föl, most csak az ottani képeket mutatom, majd egy másik bejegyzésben jönnek a túloldal képei is.
És akkor jöjjön a hegy mögött lebukó Nap!
Az a János-hegyi kilátó, ha valaki nem tudná betájolni,- és mindez már egészen este...
Hát, így telik a nyár, pontosabban így telt pár héttel ezelőtt, mert most már, bizony, jóval korábban kellene kimenni ezekhez a színekhez.
A napföl' és a naple' élmény közt sokszor csak az a különbség, ki melyikhez fér hozzá.
VálaszTörlésKislány koromban láthattam mindkettőt, aztán egyszer beköltözött, majd erdőt telepített egy (utóbb kiderült: nagyon kedves) szomszéd kelet irányából. Azóta, bár gyakran kelek hajnalban, az igazi kelő napot ritkán látom.
Nyugat felé viszont teljesen nyitott a tanya földje, meg lakásunk ablaka is. Egyesek szerint ez nem véletlen hasonlatosság.
És magától értetődő: a naplemente számomra az otthont jelenti.
Ugyanezt mondhatom én is. Amikor a hegy mőgé vonul a napfény, legalább egy óráig visszavilágít az ablakainkba. Mézes fény van ilyenkor, és biztonság.
TörlésIgen, a nap vége az valahogy mindig az otthon, akárhol is ér.
TörlésSajnos, a mi reggeli napsütésünket is elvette a keresztbe mellénk épült ház :(
Klári, ez a mézes fény nagyon tetszik! :)
TörlésTényleg olyasmi színe, hangulata van a képeken is.
Kriszta, kora ősszel a meleg napok végén különösen sűrű az ilyen fény. Valami van akkor a levegőben?
TörlésLehet, majd akkor külön is figyelem.
Törlés