Igazán nem panaszkodhatok arra, hogyan kezdődik ez az év! Már január 3-án teljesül egyik legnagyobb, titkos álmom, nevezetesen az, hogy egyszer lehessen egy fotókiállításom.
Hát, itt van! Ebben a virtuális világban már semmi sem lehetetlen. Ráadásul azzal csábított a hivatkozás, hogy a legütősebb képeimben gyönyörködhetnek a látogatók, és a kiállítás az életemről szól. Ehhez képest a válogatás igencsak esetleges, de kétségtelenül az én képeimből való. Csak az a kár, hogy nem lehet teremről-teremre járni :)
De ajándék-kiállításnak ne nézd a.... képeit? nem, azt nézd csak, jó, hát, a fogát, örüljek neki.
A kiállítás, természetesen, a falat betöltő portrémmal kezdődik, amitől most megfosztottam a kedves látogatókat, de, remélem, anélkül is élvezetes lesz. Csak tessék, tessék! (A kisteremben zserbógolyót és forró teát kínálok, az előbbi remekül sikerült karácsonyra, ez már a második széria.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...

-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ...
-
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése