Vasárnap összefutottam a volt gyerekdoktornénim, - bizony, már nyugdíjas korú - lányával. Megörült a találkozásnak, mondta, már hetek óta hordoz egy borítékot magánál, várva, hogy odaadhassa. Rendezkedett otthon, és megtalálta ezt a képet.
A fénykép '57 karácsonyán készült, hátoldalán édesanyám írása: Sok szeretettel és hálával - aláírva pedig az én nevem.
Volt is miért hálásnak lennünk, mert Doktor Erzsi néninek, ahogy mindenki hívta a környéken, igencsak sokat kellett foglalkoznia velem, hogy segítsen megmaradni ebben a zűrös világban.
Akkoriban, a karácsonyi boríték csupán egy fényképet rejtett, amit ő gondosan megőrzött, és ami most - fél évszázad távolából - előkerült. Hiszen, ha pénzről volt szó, azt ő hagyott itt nekünk, hogy ki tudjuk váltani a gyógyszert.
Ilyen is volt a világ.
2012. november 8., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése