Itt a farsang, áll a bál!

És kivételesen még jól is éreztem magamat.

Főleg azért, mert most a szervezésben, előkészítésben leginkább csak bölcs tanácsaimmal kellett részt vennem, mindent - nagyon ügyesen, gondosan - megcsináltak a fiatalok; a felnőttek által előadott jelenetben is csak mesélő voltam, be tudtam állni próba nélkül (siker frenetikus, mint mindig, szeretik, ha néha mi is idétlenkedünk:) és jól pörgő, jó hangulatú, vidám délután volt, ahol olykor még arra is jutott időm, hogy felnőtt emberekkel (szülőfélékkel) is szót váltsak.

Alsós farsang volt, ők a hálás közönség, (a kamasznál sose tudni, éppen milyen kedvben leledzik) viszont megkértem az ötödik-hatodikosaimat, hogy jöjjenek el, legyenek ott a 30-40 kicsi között segíteni a játékokban, mindenben. Jöttek is elegen és nagyon kedvesen, talpraesetten helyt álltak, örültem nekik. Az meg, hogy külön kérés nélkül ottmaradtak elpakolni, takarítani is, legszebb elképzeléseimet is felülmúlta! (Valamint igazolta azt a pedagógiai felismerést, hogyha egy (több) gyereknek feladata van, akkor fontosnak érzi magát és felnő hozzá.)

És volt táncház meg bodzaszörp is, meg Noé bárkája-jelmez, amely ötletet a viselő engedélyével azonnal lenyúltam, és életem hátralévő farsangjain mindig így fogok megjelenni. Csak majd mindig új társaságot kell keresni hozzá :)