2013. február 24., vasárnap




"Patakból oltja útközben szomját, és újra fölemeli a fejét"

(109. zsoltár)

Hogy mi köze ennek az idézetnek a kerti hóvirágokhoz? Lehet kreatívan gondolkodni (és rájönni olyanra, amire én nem is gondoltam :)
Talán csak annyi, hogy szeretem ezt a zsoltárrészt. És, hogy annyiszor kell újra fölemelni a fejünket...

2 megjegyzés:

  1. Vigasztaló, hogy kidugta a fejét, majd hó takarta, de győzött a hóvirág. A hó sehol, a virág pedig él.
    Olyan ez kicsit, mint a versbeli jelenet a hídon álló lánnyal, aki bánkódik azon, hogy látja, lemegy a nap. A költő vigasztalja: Hátul újra visszajön.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...