A táborunkban a kicsi gyerekektől idősekig minden korosztály ott van. Érdekes és megrendítő volt látni őket. Egy idős házaspárból a feleség minduntalan elsírta magát. Csöndesen, szinte befelé. Bizonyára családi érintettség, nem kérdezősködtem. Először járt ott ő is, de eljött, látni akarta.
Az egyik ötéves kisfiúnak az apja próbálta elmagyarázni, hol is vagyunk: - Igen, ez is tábor volt, de ide nem maguktól jöttek, és nem is mehettek haza, dolgozniuk kellett, nem olyan tábori programjaik voltak, mint nekünk.
A gyerek elgondolkodva nézett körül a barakkban: - És fagylaltot se kaptak ebéd után?
Talán jó ez így. Megértette, amennyit érthetett.
Autókkal mentünk, én négy fiatallal ültem egy kocsiban, 21 - 25 évesekkel. Visszaútban meséltem nekik, valóságot. Hogy a tablókon találtam rá egy névre, a tábor egyik parancsnoka volt anyu barátnőjének a főnöke, később, a hatvanas években; valami homályos, gyerekkori emlékem van is, ahogy súgva beszélgettek róla. Hogy azt is most fedeztem föl, egyik volt kolleganőm apja itt raboskodott. Nem tudtam, soha nem beszélt róla.
A fiatalok elképedve hallgattak, ők ezt az egészet elhelyezték a messzi múltban, és most egyszerre csak közel jött, élővé vált.
- És ezt ti mind kibírtátok? - kérdezte egyikük.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja van.
Recski internáló tábor. A rab Tabódy István, akit később pappá szenteltek. Őrségben a „Vágottnyakú”. Kegyetlen ember. Szóba ered a rabbal: Maga engem is szeret? Szeretem magát. Erre nekem esett, meséli Tabódy, iszonyúan megvert, majd berúgott a zárkába. 4 óra múlva megint jött: Tabódy, még mindig szeret engem? Szeretem magát – így Tabódy. Ismét összevert és berúgott a zárkába. Éjfélkor ismét teljes erővel végigvágott rajtam. – Még mindig szeret? Arra gondoltam, mondja a visszaemlékező, ha még egyet üt, megölöm itt helyben. – Szeretem magát. Ez leeresztette a botot, és láttam rajta, hogy iszonyúan elszégyellte magát. Másnap reggel kiszólított a zárkából, irodájában az asztalon vajas kenyér meg zöldpaprika, és csendesen azt mondta: Menjen, egye meg! Attól a naptól kezdve ez az ember mindenütt megvédett, és soha nem engedett hozzám nyúlni senkit – jegyzi fel az esetet róla Hetényi Varga Károly.
VálaszTörlés