Azon kívül, hogy nem eszünk csokit

Nagyböjt van.

Erről az időszakról rettentő sok téves elképzelés él az emberekben, még a katolikusokban is.

Eleve az, hogy ilyenkor komornak és szenvedőnek kell lenni, nem baj, ha picit látványosan is. (Vö: "Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Mt. 6,17-18)

A gyerekekkel, csoportokban, egy-egy rajzot szoktam készíttetni, négy cédula közül húzhatnak: Jézus, tenni, önzetlen, boldog

Aztán a kész rajzokat kitesszük a táblára, megbeszéljük, mi van rajtuk, és aláírjuk a szavakat, kicsit kiegészítve:

Boldogan
Önzetlenül
Jézusért
Tenni

Azt hiszem, valahogy így.

Gondot jelent a lemondás értelmezése is, hogy ne a vallásos fogyókúra éppen alkalmas tavaszi eszköze legyen, vagy pedig ne egyszerűen egy önfegyelmező ujjgyakorlat, milyen erős vagyok én-jeligére. El lehet gondolkodni azon is, hogy a lemondással megspórolt csoki, cigaretta, stb. árát nem elteszem nyereségként, hanem valami jó célra fordítom, vagyis duplán mondok le :)

És ez eddig mind csak a "gyakorlati" oldala a nagyböjtnek. A teljes tartalmát az én nyegle szavaimnál sokkal szebben foglalja össze egy 1693-ból való ének, amit mi ebben az időszakban a vasárnapi miséken a prédikáció előtt szoktunk énekelni:

Térj meg, keresztény, - hagyd el vétkedet, | jöjj és sirasd 

      meg - hűtlenségedet! | Húsvét közeleg – készítsd föl szívedet!

Penitenciát - siess tartani, | üdvösségedre - gondot viselni, |

      | Krisztus titkait – szívedbe fogadni!

Mutasd meg immár - szeretetedet, | minden emberhez -  

      kedvességedet, | hogy betakarjad – sok gonosz  

     tettedet!