Mindennap elmúlik körülöttünk valami. Hol csak annyi, hogy a kedvenc pékboltom ismerős, barátságos eladóit új személyzetre cserélik; vagy csak egy cédula fogad az évtizedek óta megszokott kisbolt ajtaján, hogy köszönjük hűségüket, végleg bezárunk; vagy erőszakos lakó elérte célját és a folyosó vidám, zöld csempéit ijesztő fekete-fehér, hentesbolt jellegűre váltják, hogy azóta mindig gondolkoznom kell, jó házba jöttem-e be.
Változások, amik földúlják az eddigi rendet, elveszik a biztonság és otthonosság érzését, amiket újra meg kellene szokni. De nem is biztos, hogy akarom.
Lehet, hogy egy kicsit autista vagyok?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése