2013. június 29., szombat

Minden út Rómába vezet...





Mivel is lehetne mással kezdeni, több okból is?

Egyrészt, mert engem tényleg Rómába vezetett az út, pontosabban a felhők, még 2004 májusában. Pótmamám élt és dolgozott ott akkor, hozzá mentem ki egyhetes látogatásra. Ez az út volt az első, amelyiken digitális géppel fényképeztem, egy kis 2.1 Megapixeles jószággal, de tanulni jó gép volt. És mi más lehetne aktuális téma, ma, Péter-Pál ünnepén?

'Ó Róma, szent falak, s a béke városa! – Te minden városok királyné asszonya! – Szent Város, vértanúk vérével vagy tele, – liljommal ékesít a szüzek élete. – Ó Róma, üdvözlégy, ó Róma, áldva légy, – terólad zeng a föld, terólad zeng az ég." - írja a XI. századi ismeretlen költő

Tényleg úgy érzi az ember, ha Rómába érkezik, hogy a világ központjában van. Élet, nyüzsgés, emberek, történelem, a hit lüktetése - minden együtt van. De rátalálni elcsöndesülő pillanatokra és helyekre is, a nevezetességeken kívül saját felfedezésekre. Olyan nagyon kicsinek érzi ott magát az ember, és mégis otthon van.

Kedves gimnáziumi tanáromra gondoltam, Vas tanár úr történelmet és latint is tanított nekünk, gyakran mondta: Tanuld meg, mert ha megadatik, hogy egyszer ott állj a Forumon, tudd, hogy mik történtek ott! Ő egyszer, még fiatal éveiben jutott el oda, és az elegendő volt ahhoz, hogy egy életen át tanítani tudjon róla, és elültesse bennünk a vágyat: Rómába el kell menni!

Meghatározó élmény volt ott járni, magamban róni utcáit, beleolvadni mindennapi életébe. A képek legjobbjait lelkesen még albumba is föltöltöttem, sőt felirattal is elláttam, érdemes azokkal együtt nézni.

2 megjegyzés:

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...