Most egy kicsit dizájnt váltunk, hátha akkor minden szép és jó lesz. Meg vidám. Meg minden. Sehogyse tud ez az év belerázódni a rendes kerékvágásba, nem megy se neki, se nekem.
Ha ez egy énblog lenne (ááá, nem, dehogy!), akkor most leírnám, hogy ezmegaz. De nem az, tehát nem rémisztgetem az erősen fogyatkozó olvasótábort. Akár kiabálhatnék is, hogy hahó, van itt még valaki?
Furcsa módon aktuális fényképem sincs, amit mutogathatnék. Ilyen is ritkán van, de látszik belőle, hogy nemcsak a blogra nem jut időm. Viszont van sok-sok fényképem azoknak, akik nem csüggnek a naagy közös hálón, és így még nem láthatták a szentföldi képeimet. Most megnézhető egy igen megkeményített szívű válogatás, itt a fotóalbumban. Tervezem, hogy a képek mellé odaírom, melyik hol készült, addig kicsit fejtörő játék, de talán van, amire így is rá lehet jönni.
És igen, majd írok rendszeresen ide mindenféle érdekességeket a világról, ha már - azt akartam éppen írni, hogy valaki ismeretlen betett a blogjába olvasottként, most rámentem a linkért, és már mindenkit kiszedett - mert ennek a megtiszteltetésnek meg kell felelni, de akkor, szerencsére, már nem is kell megfelelni senkinek és semminek, csak legfeljebb mégiscsak folytatom a magam kedvére :)
Hogy azért kedv is legyen benne, egy álomfinomság receptje, az alapötlet a netről lopva, aztán kicsit a szájam ízéhez igazítva. Gyors, egyszerű, olcsó és nyammmm..., ahogy a nagy klasszikus szokta mondani :)
Készíts egy adagnyi tejbegrízt ( pohár tej, 1 evőkanál cukor (ízlés szerint), 1 csapott evőkanál gríz), ne betonkeménységű legyen, inkább hígabb. Amikor levetted a tűzhelyről, gyorsan reszelj le egy almát a nagylyukú reszelőn, kicsit hintsd meg fahéjjal, keverd össze, és erre a hideg, fahéjas, reszelt almára merd rá a forró tejbegrízt. Én általában együltömben az egészet...
Jó étvágyat, megyek is, összedobok egyet :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Ó, de finom! Mindig van reszelt almám a hűtőben. :)
VálaszTörlésVanicukrot teszek fahéj helyett.
A blogolvasó megtiszteltetőjét nem értem. Honnan lehet tudni, hogy olvasott téged, de aztán mégse? Lelke rajta.
Már ki is próbáltad? :) Tényleg, vaníliás cukorral is jó lehet.
TörlésHát, onnan lehetett tudni, hogy a statisztikában egyszercsak elkezdett megjelenni egy ismeretlen blogból sorra látogatás. Rámentem a blogra, és ott volt oldalt betéve nála a Rezdülések. Amikor most - legalább a bejegyzésben - vissza akartam linkelni, kiderült, hogy ő is éppen újított, és minden általa olvasott blog linkjét leszedte. Ennyi.
Posztodról egy kép ugrik be. Fiam és egy csoport kiskamasz a Pilisben tájfutó versenyen vettek részt. Egyik barátja eltévedt. Mire észrevették, jó messzire kerülhettek egymástól. a fiúk kiabáltak hahóóóó, Baláááázs... De semmi. Már-már lemondtak a közeli viszontlátásról, amikor fiam még egyszer belekurjantott a csöndbe torkaszakadtából: Balááááázs... S jött rá egy igen távoli hangocska. Mikiiii. Utóbb egymásra találtak.
VálaszTörlésIgen, beleillik ez is.
TörlésKedves Kriszta,
VálaszTörlésúgy gondolom, engem említettél.
Kérlek, ne haragudj rám mufurcságomért, (se belinkelésért, se a törlésért - illetve még annyit hozzátennék, hogy utóbbit nem veled összefüggésben követtem el. Mivel viszont nem szeretnék erről mesélni, sem bárkit megbántani, inkább töröltem az összeset.)
Furcsa ez a blogírás/olvasás, érdekes embereket és sorsokat lehet megismerni, de közben sokszor odáig sem terjed az ember merészsége, hogy megszólítsa a másikat. Legalábbis én így vagyok ezzel.
Régóta olvasom a blogod (illetve az előzményeket), most is követlek readerből, még ha esetleg nem is jelenik meg a statisztikáidban.
(Ja, és erről még valami eszembe jut: most viszont nyilván látsz egy címet a statisztikában, pár éve már rá is kérdeztél: én vagyok-e onnan egy bizonyos ismerősöd. Nem, továbbra sem.)
Köszönöm, hogy olvashatom az írásaidat,
Üdvözlettel,
E.
Kedves E.!
TörlésÖrülök, hogy legalább ennyire megismerhettelek, bár nagyjából már kialakítottam magamban egy képet rólad :)
Valóban rád gondoltam, de egyáltalán nem vettem bántásnak se a linkelést, se a törlést, azért is írtam úgy, hogy az összeset kiszedte. Gondoltam, koncepcióváltás, én se teszem be az olvasott blogokat.
Igen, furcsa dolog írni is, olvasni is a blogokat, részesévé válni mások életének. Sokszor adódik aztán, hogy személyesebb kapcsolat, esetleg találkozás is létrejön ezekből, de ez nem feltétlenül szükséges.
Meglep és jólesik, hogy ilyen régóta és hűségesen kitartasz blogjaimban. Egyébként nem vagyok annyira statisztika-őrült, dehát a kommenteken kívül ez az egyetlen támpont, hogy valami képet kapjak arról, kik fordulnak meg itt.
Ha már ennyire megszólaltál, örülök, ha olykor kommentet is írsz, de, persze, nyugodtan maradhatsz csöndes olvasónak is, ha úgy jobban szereted.
Üdvözlettel
Kriszta