Mint állat

Nem annyira régóta lopakodott be mindennapi beszédünkbe ez a hasonlat. Amikor - úgy két éve lehetett - először hallottam (ifjú papunktól, mert honnan szedje össze az ember a legfrissebb szlenget), nem tetszett, nagyon hiányzott belőle a határozott névelő. Aztán, ahogy egyre többfelől és egyre többféle vonatkozásban hallottam, megkedveltem, megfogott a hangulata és a tömörsége.

Szóval, jelentem: dógozom, mint állat.
Nemcsak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Pedig nem vagyok tűzoltó, sem vadakat terelő juhász. A boltok bezárásáról már döntöttek, a hivatalokéról még nem. Persze, kapunk majd szabadnapokat, csak éppenúgy nem tudjuk kivenni, mint az eddigieket. Majd... egyszer... biztosan...   feltétlenül...csak most még ezt az időszakot. És mi még jól jártunk, mert nálunk nem vezették be a tízórás munkanapot.

De amikor ma késő délután végeztem a napi penzummal, nekieredtem a hegynek, hogy kijárjam a gép előtt görnyedést és szívjak egy kis levegőt, no, meg nagyon türelmetlenkedett már a hetek óta sarokba csapott fényképezőgépem is. Talált is kedvére valót: hóban hóvirág :)