Történt egyszer, úgy bő másfél évtizeddel ezelőtt, lelkes és fiatal(abb) hitoktató koromban, hogy fölszálltam egy buszra. Az elsős-másodikos korú kislány a felismerés boldog örömével, éles gyerekhangján kiáltotta:
- Anya, nézd! Ő tanítja nekünk a Jézust!
Tegnap este a villamoshoz mentem. A járdaszigeten egy nő két kisiskolás korú fiával. Ahogy elhaladtam mellettük, hallom, ahogy az egyik kisfiú mondja:
- Anya, a néni a templomból.
Hát, így telnek az évek...
És így változnak a gyerekek és a hitoktatók :)
(És az ilyen történetek miatt hiányozna a blog, ha nem lenne :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nem emlékszem, mikor nevezett először valaki engem bácsi-nak. Alighanem meglepődtem, de nem érdekelt. egyik kolleginám viszont, amikor Ilu néninek mondtam, keményen megdorgált, kifejezve, hogy ha még egyszer néninek merem nevezni, kitekeri a nyakamat.
VálaszTörlésNem mertem. Ilu és kész.
:)
Igen,az ilyesmik megrendítő dolgok :)
TörlésEbből az derül ki, hogy a gyerekek mára sokat változtak, és nem előnyükre.
VálaszTörlésCsak a gyerekek? :)
TörlésIgen. A színvonalas oktatók, tanárok, szülőnek születettek sose égnek ki.
VálaszTörlés