Történt egyszer, úgy bő másfél évtizeddel ezelőtt, lelkes és fiatal(abb) hitoktató koromban, hogy fölszálltam egy buszra. Az elsős-másodikos korú kislány a felismerés boldog örömével, éles gyerekhangján kiáltotta:
- Anya, nézd! Ő tanítja nekünk a Jézust!
Tegnap este a villamoshoz mentem. A járdaszigeten egy nő két kisiskolás korú fiával. Ahogy elhaladtam mellettük, hallom, ahogy az egyik kisfiú mondja:
- Anya, a néni a templomból.
Hát, így telnek az évek...
És így változnak a gyerekek és a hitoktatók :)
(És az ilyen történetek miatt hiányozna a blog, ha nem lenne :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev... -
A Jeruzsálem északi részén fekvő Szent Anna-templom egy szép legenda kapcsán épült. A régi legenda szerint azon a helyen élt Szent Anna, Szű...
Nem emlékszem, mikor nevezett először valaki engem bácsi-nak. Alighanem meglepődtem, de nem érdekelt. egyik kolleginám viszont, amikor Ilu néninek mondtam, keményen megdorgált, kifejezve, hogy ha még egyszer néninek merem nevezni, kitekeri a nyakamat.
VálaszTörlésNem mertem. Ilu és kész.
:)
Igen,az ilyesmik megrendítő dolgok :)
TörlésEbből az derül ki, hogy a gyerekek mára sokat változtak, és nem előnyükre.
VálaszTörlésCsak a gyerekek? :)
TörlésIgen. A színvonalas oktatók, tanárok, szülőnek születettek sose égnek ki.
VálaszTörlés