2015. augusztus 6., csütörtök

A Tábor-hegyen

Augusztus 6-án Urunk színeváltozását ünnepli az Egyház vagyis Jézus megdicsőülését a Tábor-hegyen. A csoda hagyomány szerinti színhelyén, a galileai Tábor-hegyen még az arab hódítás előtt három bazilika épült a "Legszentebb zsinatolóknak". Felszentelésük napja augusztus 6-ra esett. Hivatalos ünneppé III. Callixtus pápa emelte hálaadásul a nándorfehérvári győzelem mindenkori emlékezetéül, mert annak a híre, két hét késéssel, azon a napon jutott el hozzá.

Az evangéliumi történet rendkívül plasztikus, mégse tudtam sose elképzelni a hegynek s valóságát. Pedig valóság az a maga 774 méter magas, szinte egy tömbből faragott mivoltában. Valóság a ragyogás ott fenn, a tiszta, friss levegő, a távolság a világ zajától, a "jó nekünk itt lenni" békessége.

A zarándokblogban a friss élményeimet,benyomásaimat írtam le, oda nem kerülhettek fényképek, most inkább abból lesz sok, hogy valamit visszaadjanak a Tábor-hegy mai napig is érezhető  csodájából. (A képek kicsik lesznek, hogy több férjen el, de nézni nagyban érdemes.)

A mai templom a hegytetőn
A korai bazilikák romjai

















A végére pedig még egy verset is találtam ma, ami megtetszett. Véletlenül megint Reményik Sándor:

Lefelé menet
Máté 17.

    1.

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.

    2.

Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...