Kis kacsa fürdik...

Sok derűs szem vigyázza

Madárnyi béke

A kép valamikor, a múltkori szép hétvégék egyik vasárnapján, a Feneketlen-tónál...

A vers, az meg, kérem, egy haiku, ha valakinek esetleg hiányzott volna már :)

És, hogy még ez a madárnyi béke is mennyire már csak a vasárnapok sajátja, arra példa a ma reggel, amikor kétszer is majdnem fölszálltam egy kukásautóra.

Először akkor, amikor a boltból kilépve, egy teherautó takarásában, megpillantottam közeledni a böhöm fehér jármúvet a nagy szélvédő ablakkal. Jön a busz! - hasított belém a felismerés, és szaporázni kezdtem a lépteimet. (Mifelénk ugyanis fehér buszok is járnak; ki tudja, miért, - nagy a békávé állatkertje és járműparkja.) Ja, ez csak a szemetes - és kényelmesre fogva fordultam be a sarkon, hogy onnan lessem tovább, mikor kanyarodik be a busz.

Meg is örültem nagyon, amikor kanyarodni láttam egy nagy fehéret széles ablakkal..., nyomban elkezdtem helyezkedni. De, sajnos, nem állt meg :)

Nem is tudom, mi lett volna, ha esetleg még késésben is vagyok! Mert egyébként ez egy nyugodt reggel volt...