Két régi jármű volt kiállítva, az egyik 1874-ből, a másik a 20-as évek elejéről való. A régebbi csak nyárra beállított, nyitott személykocsi volt, mert akkor ezt a vasutat még elsősorban teherszállításra használták. A fapados személykocsin ponyvákat lehetett leengedni, ha nagyon eleredt az eső, a kocsi tetején pedig a fékező ült, aki a vonat legfontosabb embere volt. Nem kellett félnie, hogy a belógó faágak megütik, mert akkoriban még kopár volt a hegyoldal. A mozdony egy kocsit tudott maga előtt tolni.
A másik, a múlt század elejéről való jármű, már a megszokott sárga színben ékeskedik. Akkor már menetrendszerű volt a személyszállítás. Fapados ez is, de itt már osztályok is vannak; a kisebb rész az első osztály, a nagy, termes pedig a turistáké, de gondoltak már akkor is a sílécekre és a szánkókra, azoknak külön helyük volt.
Két műszaki érdekesség, ami a magyar mérnökök ötletességét és szaktudását dicséri: a fölfelé menő szerelvény a fékezés során energiát termelt, amit visszatáplált a hálózatba, és azt a lefelé jövő föl tudta használni, így a fogas közlekedése a maiénál 40 %-kal kevesebb energiát fogyasztott! Pedig hol volt még akkor a környezettudatosság!
A másik találmány a mozdonyvezető munkáját könnyítette meg. A mozdonyt csak állva lehetett vezetni, és hogy a hegymenetben és lejtmenetben, a mozdonyvezetőnek ne a lába feszítésével kelljen egész nap talpon maradnia, ezért úgy alakították ki az állóhelyét, hogy bármilyen szögben is ment a mozdony, az mindig vízszintesre állt be. (Ó, édesapám mennyire élvezte volna ezt a látogatást, és én mennyivel értelmesebben tudnám leírni a műszaki dolgokat az ő magyarázata nyomán. És hányszor elmondta volna: látod, ez is nálunk készült, a Ganzban! Hogy akkor ő még meg se született, az nem baj, de akkor is természetes, hogy nálunk.)
És mennyi érdekesség még, amit a valamennyire csak belém oltódott műszaki vénával érdeklődve hallgattam, dehát nem lehet egy bejegyzésben mindent elmondani. Viszont megtette ezt az a nagyon rokonszenves fiatalember, aki a fogas egyik műszaki vezetője, és annyi lelkesedéssel, a hely szeretetével és alapos szaktudással kalauzolt bennünket, hogy már ezért is feltétlenül megérte kilátogatni oda. Büszke volt a múltjukra, részesének érezte magát, tudja, hogy tartozik valahova, amit őrizni és továbbadni érdemes.
Nem a lefelé jövő fékezési energiáját táplálták vissza a hálózatba a felfelé menő megsegítésére? Szeretem ezeket a régi, emberléptékű, jól komponált eszközöket nézegetni. Így pl. a millenniumi földalattikat is. Még utaztam bennük, még fülemben a lécpadok nyikorgása.
VálaszTörlésIgazad van, így kellett működnie, én kevertem össze. Én is nagyon szeretem a régi járműveket és általában a műszaki múltat.
VálaszTörlés