Életállapot-filozófia

Úgy gondolom, a kisebb betegségeket azért kapjuk, hogy olykor észrevegyük, amikor nincsenek, és tudjunk örülni annak az állapotnak. Mert egyébként azt olyan természetesnek vesszük.

Hogy a nagyobbakat miért - azon még gondolkodnom kell.

Szóval, már vasárnap óta csuromlázasan döglődöm itthon, minden kötelező kellékével együtt. Valószínűleg összefutottam egy, már menekülőben lévő vírussal, és jobb erőben volt, mint én, ami, persze, nem csoda. Hát, most kaptam pihenőt.

Pedig be vagyok oltva, de úgy lehet ezzel az oltással, mint a Fülig Jimmy pofonjaival: nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Vagyis mindig kimarad az oltásból egy kóbor vírus, ami aztán szabadon garázdálkodik.

És mit tehet az ember lánya, ha már végignézte a benti postája tartalmát is, hogy áll-e még a hivatal, és húzza az ágy, de aludni már nem tud - hát, elnyúlik a tévé előtt (kivételes pillanat az életemben!) És, amilyen szerencsém volt, az Ízőrzők egyik adását fogtam ki, nem tudom, friss-e vagy ismétlés volt, de ez mindegy is. Balatonakaliról szólt, és már el is döntöttem, hogy jövő tavasszal, mandulavirágzáskor el kell oda mennünk! És néztem örömmel, hogy milyen jóféle, falujukat szerető népek lakják azt a vidéket. Mint talán mindegyiket, ha az otthonukról beszélhetnek, ha a magukéval büszkélkednek.  És rájövök, hogy ezekből a falunyi, városnyi szeretetekből, büszkeségekből áll össze az ország...