Tegnap, amint rohantam el a hivatalból, az íróasztal közepén felejtettem a telefonomat. Azt a kis okosat...
Minderre csak a trolin döbbentem rá. Nem is lett volna semmi baj, ha nem éppen kedd lett volna, amikor is percre beosztva kell rohannom a saját órámra, ahonnan még így is sokszor elkésem, tehát esélyem se volt arra, hogy visszaforduljak. Ráadásul meg másnapra szabadságot vettem ki.
Csak abban bízhattam, hogy mire legközelebb telefonközelbe jutok, bent találom még valamelyik kollegámat, és megkérhetem, hogy tegye biztonságba a magára maradt jószágot. Így is történt.
Aztán este lett és reggel a következő napon.
Én meg elkezdtem a napomat a telefon nélkül.
"Ne rejtsd el előlem arcodat, Uram, mert benned bízom" - mondja a zsoltár. - meg a telefonomban - mondom én.
Lehet, hogy át kéne gondolni a hangsúlyokat az életemben :-/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Én ilyenkor a Te Deum végét idézem: Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!
VálaszTörlés