Van valami megható abban, ahogy Tolcsvay (melyik is?) hófehér hajjal, eres, öreg kezekkel játszva a gitáron, de meg nem kopott hanggal énekli a Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt. Azt a Nemzeti dalt... Benne van minden; a tavasz, a fiatalságunk, a múlt félő, de mégis dacos szorítása, a szabadság, az ünnep - mindez a torokszorítás.
És valahogy, talán benne van a jelen is.
De azt én már csak itthonról nézem, és kimegyek a konyhába levest főzni.
A torokszorítás azért megmaradt.
Az ünnep is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nagy kár volt tönkretenni azt, ami mindannyiónknak valahol tiszteletre méltó és továbbra is ünnep.
VálaszTörlésElvenni nem lehetett, tőlem legalábbis nem. De amúgy sem vagyok tömegelős, és évtizedek óta végképp nem. Az odaadásom rendült meg. Nincsen, aki fogadhatná, amit tiszta szívvel merek adni.