Van valami megható abban, ahogy Tolcsvay (melyik is?) hófehér hajjal, eres, öreg kezekkel játszva a gitáron, de meg nem kopott hanggal énekli a Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt. Azt a Nemzeti dalt... Benne van minden; a tavasz, a fiatalságunk, a múlt félő, de mégis dacos szorítása, a szabadság, az ünnep - mindez a torokszorítás.
És valahogy, talán benne van a jelen is.
De azt én már csak itthonról nézem, és kimegyek a konyhába levest főzni.
A torokszorítás azért megmaradt.
Az ünnep is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nagy kár volt tönkretenni azt, ami mindannyiónknak valahol tiszteletre méltó és továbbra is ünnep.
VálaszTörlésElvenni nem lehetett, tőlem legalábbis nem. De amúgy sem vagyok tömegelős, és évtizedek óta végképp nem. Az odaadásom rendült meg. Nincsen, aki fogadhatná, amit tiszta szívvel merek adni.