Ma, korán reggel - vonathoz indultam - állok egymagamban a buszmegállóban (ki lenne más ilyen őrült vasárnap reggel?), a kelleténél már megint kicsit hosszabbra nőtt hajam lobog a szélben. Jön egy néni, bár öltözete alapján inkább azt mondhatnám, idős hölgy; megáll, végigmér, majd lelkesen felkiált: - De gyönyörű hajad van, irigylem!
Álszerényen mosolygok: - Köszönöm, tényleg szokták irigyelni.
Pár perc és már ismerem is az életét, miközben gond nélkül letegez, de teheti, mert jóval túl van a nyolcvanon. Nem, nem zavart, inkább csak nagy meghallgatás-igénye van. Ő viszont, bármennyire szeretné is, nem sokat tud meg rólam, kárpótlásul inkább újra végigmér:
- Szépek a szemeid, olyan tiszták, mosolygósak!
Hmmm, csak kiszúrta azt a kettőt, amivel én is elégedett vagyok magamon.
- Gyönyörű vagy! - összegzi véleményét.
Ejha! Hát ilyet se hallottam még. Kár, hogy föntről éppen már fordult is be a busz. Szívesen beszélgettem volna még vele... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Már az előző miniatűröd olvastán meg akartam jegyezni, hogy milyen röviden, láttatóan, csattanósan fogalmazol. Gratulálok.
VálaszTörlésKöszönöm, most, úgy látszik, ilyen dicsérős időszakom van :)
Törlés