Ma, korán reggel - vonathoz indultam - állok egymagamban a buszmegállóban (ki lenne más ilyen őrült vasárnap reggel?), a kelleténél már megint kicsit hosszabbra nőtt hajam lobog a szélben. Jön egy néni, bár öltözete alapján inkább azt mondhatnám, idős hölgy; megáll, végigmér, majd lelkesen felkiált: - De gyönyörű hajad van, irigylem!
Álszerényen mosolygok: - Köszönöm, tényleg szokták irigyelni.
Pár perc és már ismerem is az életét, miközben gond nélkül letegez, de teheti, mert jóval túl van a nyolcvanon. Nem, nem zavart, inkább csak nagy meghallgatás-igénye van. Ő viszont, bármennyire szeretné is, nem sokat tud meg rólam, kárpótlásul inkább újra végigmér:
- Szépek a szemeid, olyan tiszták, mosolygósak!
Hmmm, csak kiszúrta azt a kettőt, amivel én is elégedett vagyok magamon.
- Gyönyörű vagy! - összegzi véleményét.
Ejha! Hát ilyet se hallottam még. Kár, hogy föntről éppen már fordult is be a busz. Szívesen beszélgettem volna még vele... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
Már az előző miniatűröd olvastán meg akartam jegyezni, hogy milyen röviden, láttatóan, csattanósan fogalmazol. Gratulálok.
VálaszTörlésKöszönöm, most, úgy látszik, ilyen dicsérős időszakom van :)
Törlés