2015. augusztus 10., hétfő

Hajad leng deresen

A Burns-idézet ellenére nem esünk melankóliába, sőt! A személyiségfejlődésnek egy törvényszerű és szép folyamatát vázolom fel itt a nagy melegben.

Történt egyszer régen, úgy a kétezres évek elején, hogy elkezdtem ősz hajszálakat felfedezni a sűrű, fekete bozontomban. Kicsit megrázott a dolog, de mit nekem, legyőzöm! Vagyis nekiláttam szálanként kivagdosni az árulókat. Ez egy darabig működött is, de aztán egyre gyorsabban és egyre többen lettek. Végül 2004-ben, egy fényképpel való szembesülés után úgy döntöttem, egy életem-egy halálom, kipróbálom a hajfestést. Tetszett, boldog voltam. Csak aztán ez magával hozta, hogy akkor már törődni kellett vele, nem lehetett hagyni lenőni, mindig újra és újra festetni kellett. Még ugyanannak a fodrásznak se sikerül mindig ugyanazt a színt kihozni, hát még, ha az ember néha új fodrásszal is próbálkozik. Egyszer még a nagyon nem akart bronzos is becsúszott. Untam már, szabadulni szerettem volna az egész macerától, de nem volt meg hozzá a bátorságom, vagy inkább, nézzek őszintén szembe magammal: az érettségem. Még nem tudtam elfogadni önmagamat. Ezt, persze, csak most tudom ilyen okosan (mentálosan :) kielemezni, akkor egyszerűen csak nem mertem, nem akartam kilépni az álarcom mögül, mert, jaj, ha meglátnak igaziban! Amíg még tanítok... - biztattam magamat.

Nem köthető eseményhez vagy időponthoz, amikor azt kezdtem érezni, hogy nincs mit titkolnom, ilyen vagyok, akkor is én vagyok. Kicsit randa volt, amíg lenőtt, de nem tartott hosszú ideig. Azóta meg! Annyi irigyem van, hogy csak na! Már azt is megkérdezték, hol melíroztatom :)
Meg azt is mondták, hogy tudod, mennyire jól nézel ki? Meg, hogy fiatalabb vagyok így.
És nyugodt, és kényelmes, és én. Minden pillanatban. És, ha tovább fehérül, akkor is.

Ez pedig a híres fejem júniusban. Csak annyi a különbség, hogy mostanra nyári rövidre vágattam, de arról nincsen kép. Persze, kócolódhat úgy, hogy elől középen nagyon-nagyon fehér, de itt éppen jólfésült :)


A képembe meg nem palacsintát vágtak egy ünnepségen, hanem a photoshopot, mert mégiscsak.


3 megjegyzés:

  1. A múltkor láttalak egy fényképen (csoportképen), csodálkoztam is, hogy nem fekete a hajad. 3x megnéztem, hogy jól láttam-e. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azon a képen úgy sütötte a Nap és fújta a szél, hogy elől tiszta fehér, nem véletlenül csodálkoztál :)
      A mieink már megszokták.
      Ez a kép is ugyanakkor készült, csak másik helyen és kicsit később.

      Törlés
  2. Gondoltam, hogy ugyanakkor készült. (Ua. öltözék.)

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...