Olyan furcsa

A fiatalságunk volt. Olyan, mintha mindegyikünk nagy, erős bátyja lenne, aki megvéd, akinek az oldalán mindig győz a jó. Élveztük a nagy bunyókat, idéztük a poénokat, és manapság is, ha a vasárnap délutáni kattintgatás közben valahol egyik filmjébe botlunk, hát, ott ragadunk előtte, ahogy velem is történt nemrég, és ki tudja hányadszor, újranéztem a "Kincs, ami nincs"-et.

Itthon feltétlen sztár volt, de népszerű a hazájában és Európában is. Mindezen közben megmaradt szerény, alázatos, szelíd embernek. A filmjeiben nem folyt vér és nem haltak meg, csak verekedtek és ütöttek, nagyokat :)

Nem az a furcsa, hogy meghalt, hanem az, hogy mivel a fiatalságunkat jelentette, megmaradt bennünk mindig fiatalnak. Akkor is, ha sok riportot láthattunk vele egyre idősödve. És most elment egy szép öregember... Mintha egy film volna ez is, aminek méltó, tiszta a vége.

De ha már Bud Spencerről beszélünk, nem hagyhatunk ki két nevet: egyikük a hűséges partner, Terence Hill; a másik pedig magyar hangja, Bujtor István. Ő tette még élőbbé, még hitelesebbé számunkra.