Talán egy pillanat a nyár

Üldögélsz egy délután Ráckevén, a Kis-Duna partján, egy cukrászda teraszán, fagylaltot nyalogatsz, amivel megjutalmaztátok magatokat a jól sikerült nap után, mert megérte a sok előkészület, tetszést arató, szép nap volt a 32 fok ellenére is. Nem is vagy egyedül, semmiségekről beszélgettek, a nap "munka"-része véget ért, a többi már csak esti rutin, a holnapért pedig már mások felelnek.
Egyszerre megérzed a nyár pillanatát, a felszabadultságot, a víz, mindig nyugtató látványa elsimítja a nap folytonos készenlétét, és tudod, hogy a bárányok - ha nem is látod mindet - békésen, elégedetten és kifáradva legelésznek, és nem is sejtik, hogy a táborban még meglepetés-dinnyék várják őket :)
És egyszerre megcsörren a telefon..., kezedben a maradék fagyival menni kell, segíteni, mert valakinél baj van, és a mai nap még a tiéd. Aztán megoldódik az is, de az elhagyott pillanat már nem tér vissza.

Már itthon vagy, Republicot hallgatsz írás közben, mert benned cseng még tegnapról a tábortűzi ének, és a fáradtság és a hála mellett annak örülsz, hogy egy pillanattal megajándékozott a nyár :)