A Hegytörténeti Gyűjtemény minden évben megrendezi a Múzeumok éjszakáját, amit lelkesen látogatnak a kisgyerekesek és azok, akiknek nincs kedvük a városba bebumlizni estére-éjszakára. Itt, ha valaki bírja és kedve tartja éjjel 2-ig is jól tartják programokkal. Én is törzsvendég vagyok évek óta.
Mindegyik évnek van egy témája, amire az egész programot fölfűzik, idén ez az I. világháború volt. Kiállítás nyílt az akkori hegyvidéki életről, a helyi hadikórházakról és általában a Nagy Háborúról. Nagyon érdekes volt a hadtörténeti előadás és a fegyverbemutató is. Az előadásból tudtam meg, hogy nem a magyar katonák vesztették el a háborút, azok kitartottak, amíg bírtak, sok hadisikerrel, hanem a politika (a rádióban egész évben megy mindennap a "Száz éve történt" párperces sorozat, amelyben az egyes katonák hősi tetteit emelik ki, hacsak tehetem, meghallgatom reggelenként).
Az előadást két idősebb katona tartotta - rögtön bemutatva a tiszti és a legénységi egyenruhát is - nagyon tartalmas, jó volt.
A különleges attrakció pedig a századeleji fényképezkedés volt! Korhű ruhában, korabeli, a környéket ábrázoló háttér előtt lehetett elkészíttetni (ingyér) azt a jólismert barnás fotót. Énis, énis, hogyne, persze, de még az FB-ra se teszem föl, nemhogy ide. Egy kis gondossággal akár jó kép is lehetett volna, de az a figyelem hiányzott. Megint egy pillanatig azt hittem, hogy..., és megint kiderült, hogy mégse. Nem baj, legközelebb újra belevágok valamibe, hogy újra kiderüljön :)
Természetesen, még egy halom egyéb program volt: gyerekprogramok, koncert, filmvetítés és ételkóstoló. Meggyőződésem, hogy a hegyen él a legtöbb rászoruló, éhező, jól szituált polgár, ahogy rávetették magukat a vadpörköltre. Az évi vadpöri és én még sose kerültünk közelebbi kapcsolatba, ez most is így maradt. Végül 9 felé hazaballagtam, mert már éhes voltam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése