Ha az ember igazgató, mégha csak ilyen nyári helyettes is (akkor nem marad ereje estére már blogot írni) akkor meglepő dolgokat fedez föl magán. Azt, hogy szép észrevétlenül egyre inkább azonosul a szereppel. Segít ebben az is, hogy a többiek is teljes hitelességgel vesznek részt a szerepjátékban, mindenki pontosan tudja a dramaturgiát. És egyszerre csak az egész elkezd működni, mert mindnyájan komolyan vesszük.
Furcsa, érdekes játék, és nem is mondhatom, hogy nem tetszik. Csak halálosan fárasztó. A munkaidő végén jutok csak odáig, hogy elkezdjek végre aláírni.
Ja, és mindennap szépen kell fölöltözni, nem ám póló, vászonnadrág! Szóval, vannak hátrányai. Azt hiszem, a magam kipróbálásán túl csak hátrányai vannak. Még jó, hogy már látni az alagút végét :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése