A pusztában kiáltó

(frissítve!)

Keresztelő Szent János mondja ezt magáról, amikor megkérdezik, ki is ő valójában.: "A pusztában kiáltó hang vagyok" . feleli.

Ma pedig ünnepe van, mégpedig születésének ünnepe, ami azért különlegesség, mert a szentek közül csak Máriának és Keresztelő Szent Jánosnak ünnepeljük a születését, a többieket haláluk napján azaz az égi születésnapjukon köszöntjük.

Szikár, szókimondó alakja - különösen a mai kor számára, nekünk, széltől lengetett nádaknak - nem vált népszerűvé, példává annál inkább lehetne. Tanulhatunk tőle bátorságot, egyenességet, egyszerűséget, alázatot (neki növekednie kell, nekem kisebbednem), mégis ezek talán még távolabb viszik tőlünk. Ő az, aki az Ószövetséget átvezeti az Újba, hiszen még Jézus előtt született, de már rámutat az Isten Bárányára.

Születéséhez vagy inkább szüleihez is kapcsolódik az evangéliumok két bensőséges, gyönyörű imádsága: Mária Magnificat-ja az Erzsébettel való találkozáskor (Lk 1,47-55) és Zakariás hálaéneke, a Benedictus, János születése után (Lk 1,68-79).

Jártunk Ain-Karemben, születésének helyén, a hegyek között, Jeruzsálem közelében; illik hozzá mind a táj, mind a templom. És voltunk a keresztelés helyén, a Jordán partján is. Az meglepetés volt, majdnem azt mondhatom csalódás, mert sokkal jelentősebb folyónak gondoltuk a Jordánt, de így legalább emberléptékű lett az egész bibliai esemény.

Hogy miért is akartam ezt most elmondani? Hát, mert az jutott eszembe, hogyha mostanában majd jön olyan ünnep, amihez köthető helyen jártam a Szentföldön, akkor arra külön kitérek képben-szóban. Tudom, igen, ott van a hirtelen felindulásból elkövetett zarándok-blog, de még, még, még és újra... :)
Az olvasónak pedig nincs választása, mindig azt kapja, ami nekem éppen akkor kedves, fontos és szép :)

Zakariás és Erzsébet házára épült a templom Ain-Karemben

A születés helye a templomon belül

A betlehemi ezüstcsillaggal szemben, ami Jézus születésének helyét jelöli, itt egy márványcsillag jelöli a helyet.

Zakariás hálaéneke magyar nyelvű táblán is a templom udvarában

A keresztelés helyeként két helyet is mutatnak a Jordánnál:

északabbra Yardenit - ez, ahol nem történt, viszont így nézhetett ki akkoriban is.

Délebbre pedig a vélhetően igazi helyszín, Ainon - éppen megáradva a sok esőzéstől. Itt ma is állandó a keresztelkedés, különösen az alámerítkezéses, de a hagyományos keresztelés is. 

Ottlétünk rövid ideje alatt is folyamatosan zajlottak a szertartások.

(A képek részben saját felvételek, részben a zarándoktársak képei.)

Én is gondoltam arra, hogy beleveszem a művészeti vonatkozásokat is, csak aztán önzősködtem, de ha már a kommentekben szóba került, akkor egy kis képzőművészeti és ikonográfiai kiegészítés.

Először is Keresztelő Szent János legjellemzőbb ábrázolása: teveszőr ruhában a folyóparton, kereszttel a bal kezében (ami nem a keresztelésre, hanem Jézusra utal), jobbjában pedig egy kagylóval, ez a keresztelés "eszköze". Előfordul, hogy báránnyal a lábánál látható, ezeket a szobrokat/képeket emiatt a Jó Pásztorral szokták összetéveszteni, pedig nem, ez is egy elfogadott Keresztelő megjelenítés.

A leggyakoribb kép róla Jézus megkeresztelkedése, ezt minden kor és festő a maga stílusában adja elő. Számtalan ilyen képet találni a neten, ezért nem is teszek be ide.

Inkább két másik kép, az egyik kedvessége, a másik az élmény miatt, amit a megpillantása jelentett.

Számunkra különösen is közelálló és kedves kép Raffaello: Esterházy Madonnája, amit a Szépművészeti Múzeumban őriznek. 
A képen Mária a kis Jézussal és a nála alig idősebb Jánossal látható. 









A harmadik kép pedig, amit mutatok, Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése. Málta fővárosában, a kívülről teljesen egyszerűnek tűnő Szent János-társszékesegyházban őrzik a festményt. Döbbenetes hatású kép, mint általában Caravsggio képei, aki bámulatosan tudott bánni a fénnyel és az árnyékkal. Nagyon jó a kép elhelyezése és megvilágítása (sötétben tartása) is , így szinte kiragyog a templom homályából. (Képeit - akár Rómában, akár a Vatikáni Múzeumban találkozva velük - azonnal fel lehet ismerni jellegzetes fényeiről.) Komor a téma, nyomasztó, felzaklató a kép, de most már, sok év után, inkább csak a rácsodálkozás élménye és a művészi hatás ereje maradt meg bennem.