Miért nem nőnek a fák egyenesen?

Nem, ne várjon senki természettudományos magyarázatot, ez most színtiszta filozofálás, amilyen péntek reggel negyed nyolc tájban lehet, egy autóbuszban ülve, az Andrássy úton. Bámultam kifelé, és az villant az eszembe, hogy ezek a fák a járda szélén miért ilyenek?  Van terük oldalt is, fölfele meg aztán igazán korlátlanul, és mégsem nyílegyenesen törnek az ég felé.
Nálunk, a kertben, van két nyárfa meg egy öreg fenyő, azok olyan délcegen nőnek, hogy ihaj! Ezek meg itt, teli vannak girbével meg gurbával, legjobban adventben lehetett látni, ahogy a villanyfüzérek pontosan követték az ágak vonalát. (Le is fényképeztem egyszer hazafelé, ki tudja, mire lesz még jó alapon, meg mert olyan szépek voltak.) Nőnek, nődögélnek, de mindig tesznek egy kis kitérőt, megpihennek valemelyik irányban.
Valahogy pontosan úgy, mint mi, emberek. Látjuk a célt, az utat is ismerjük, terünk is van hozzá (amit nálunk úgy hívnak, hogy szabadakarat), aztán mégse megy az olyan nyílegyenesen. És még villanyfüzér sincs rajtunk, hogy szépek legyünk :)