Évkezdet

Álltam a megállóban reggel, hét óra után nemsokkal, és az járt az eszemben, hogy talán mégiscsak kéne nekem egy okostelefon. Mert akkor most csak előkapnám, és katt, már le is fényképezném ezt az elképesztő látványt. A hold még látszott középen, de körötte a felhőkön már áttűntek a felkelő téli nap színei, miközben az egész térben, csak úgy sziluettként, madarak röpködtek, talán sirályok, mint valami giccses festményen a rosszabbik fajtából. Szinte sajnáltam, hogy jött a villamos.

Aztán csak ültem benne, a világ 10 legszebbnek mondott villamosvonalának egyikén, újra fölfedezve bámultam a világörökséges túlpartot és a mögötte őrt álló, zúzmarás, fehérbe takart budai hegyeket. (Vigyázat, filozófia! Néha az embernek kívülről is rá kell néznie a saját világára, hogy észrevegye a szépségét.)

Utána 15 perc séta a friss levegőn, a Duna-parttól a Bajcsyig, ez most a napi sport, a fejemben már a munka feladatai, meg a nap várható eseményei (ma jönnek haza a taize-seink Rómából, hallgathatom este a beszámolókat, a rádióban reggel pont a mieinkkel kaptam el egy riportot, már tudom, hol laktak, és, hogy milyen szuper volt minden! :)

Alig vannak az utcán, az útba eső iskola se kezdett még, nincs gyerekhad. Csak új év van, tiszta, friss, békességes. Még egészen az enyém.