Mrrrrrrrrrr....

Nem elég, hogy ma tovább bent kellett maradnom, de azon túl, hogy készen lettem azzal, amivel akartam; csak az vigasztalt, hogy a későbbi időpontban majd kényelmesebben jöhetek haza. Az már azért gyanús volt, hogy nagyon sokan állnak a megállóban, odasorakoztam én is, de csak nem jön, csak nem jön. Reménytelennek tűnt, ezért elindultam a másik buszhoz, és vesztemre megláttam "a" tüntetést. Harminc-negyven ember lehetett, kempingszékeken üldögéltek az úttest közepén (készültek!), láthatóan jól érezték magukat, kezükben üdítősüvegek, és valaki hangosanbeszélőn át szidta a kormányt, a rendszert, mindent; a tüntetők pedig olykor tapsoltak, fütyültek, mikor mit kellett. És ezért el volt terelve a busz, nem járt a troli, mi meg csapatostul próbáltunk menekülőútvonalat és közlekedő járművet találni a kormányzati negyed közepén. A munkanap végire érő ember nem juthatott haza nyugodtan, akinek dolga lett volna, nem ért oda időben, mert ezek ott tüntetgettek. Kempingszékeken, hogy ne legyen fárasztó. Mi meg köröztünk ott, mert nem sikerült megtalálni az elterelt busz megállóját.

Nyilván azt mondanák, hogy értem is tették. De én ebből nem kérek! És egyre inkább úgy érzem, valahogy nagyon elvétettük a mértéket, az arányt és ezt az egész demokráciásdit.