Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,
látsz, ha megyek vagy pihenek.
A szó még nincs nyelvemen,
s lám, az Úr már tud mindent.
és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom,
oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
Hová futhatnék lelked elől?
Hová menekülhetnék színed elől?
Ha felszállnék az égig, ott vagy.
Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait,
és a legtávolibb partokon szállnék le,
ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Ha azt mondanám: Sötétség rejtsen el,
és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
neked maga a sötétség sem homályos,
s az éj világos neked, mint a nappal.
(138. zsoltár)
(A kép lopott, M.M.felvétele)
Csak a véget tudnám feledni.
VálaszTörlésDe a lényeg a lényeg. Az egyik legszebb zsoltár.
Bár nekem a 127. mindmáig talányos szövegű az első számú kedvencem. ...pihentében is megad minden áldást...
Igen, azt is szeretem én is. De eddig a pihentébent én úgy értelmeztem, hogy nem az Úr pihen, hanem még a pihenő is áldásban részesül. Szoktuk is idézni :)
VálaszTörlésA Te értelmezésed az igaz. Ám Halmos L. zenéjével Sík Sándor fordításában úgy hangzott, ahogyan írtam: ...pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret... (Hol van már? A piaristáknál énekeltem gimiben.)
VálaszTörlésMég itt is érthettem volna jól, de valahogyan az állt közel hozzám, szinte meghatott, hogy az Úr örök ébersége „pihenési idejére” is vonatkozik. Pedig nyilvánvaló az előzményekből, hogy az emberre vonatkozik. Ám akad tovább is fejtörésre ok: akit szeret. Akit szeret? Mindenkit szeret. Ő aztán nem személyválogató.
Nem tökéletes ez a világ, nem tökéletesek benne a zsoltárok se ...
Üdv ebben a nagy melegben.