Cserbenhagyás

Szép (zarándok)úton voltunk a hétvégén, Csorna-Osli-Eszterháza útvonalon. Csornán a gyönyörűen felújított premontrei apátság vendégei voltunk, Osliban a mosolygó Szűzanya kedves, meghitt kegyhelyén jártunk, Eszterháza pedig a korábban fertődi néven futott, csillogó-villogóra rendbe hozott kastély. Az érdekesség az volt, hogy Pestről ragyogó napsütésben indultunk el, a Rábaközben már ködös, borús idő fogadott, ami ki is tartott egész nap, sőt, hazafelé olyan tejföl ködbe kerültünk, hogy az orrunkig is alig láttunk.

A cserbenhagyás áldozata én voltam, a cserbenhagyó pedig, "aki" még ilyet sose tett: a fényképezőgépem! Csornán egyszercsak kiírta, hogy a memória megtelt, sebaj, gondoltam, gyorsan kitörlök régieket. El is kezdtem, utána úgy csinált, mintha..., de éreztem, hogy nincs valami rendben, azonban, sajnos, csak a kastély parkjában adtam szakértő férfikezekbe, hogy csináljanak már vele valamit. Itthon derült ki, hogy az addigi képekből semmi se látható. Ez az így jártam sokféle módon ismerős esete, így hát csak kastélyképeket tudok mutatni. Egy dologra jó volt azért ez az egész, nem dőltem kardomba, amikor itthon azt láttam, hogy nem látok semmit, és talán sikerült valamicskét oldódnia annak a súlyos függőségnek, hogy két lépést se tudok elképzelni fényképezőgép nélkül. Pedig semmi jóvátehetetlen nem történik.
Igaz, azért futó gondolatként fölmerült, lehet, hogy mégiscsak jó volna egy jó kamerás, közepesen okos telefon :)