2015. március 15., vasárnap

48-ról

Közkívánatra - amennyiben Klári felkérését a köz óhajának tekintjük, amelynek szívesen teszek eleget - most beteszem a 2006-os erdélyi út beszámolójának egy aktuális részletét, aminek időszerűségét a mai ünnep adja.

-- Lészen ágyú!
Így talán nem ugrik be rögtön, de ha azt mondom, hogy rézágyú és fölvirágozva, akkor sikerült minden olvasónak egész napra a fülébe csempészni a dalt, ahogy én is jártam, amikor Kézdivásárhelyen Gábor Áron emlékét kerestük. Keresni nem is kell nagyon, hiszen büszkék rá, emléktábla, szobor, utca, tér, múzeum, a líceum, mind róla beszél.

A híres mondat azonban nem itt, hanem Sepsiszentgyörgyön, a Honvédelmi bizottmány ülésén hangzott el 1848. november 16-án. "Amikor Puchner, császári tábornok, feltétel nélküli megadásra szólította fel Háromszéket, Sepsiszentgyörgyön népgyűlést tartottak Háromszék honvédelmi bizottmányával. Meddő viták hangzottak el, a fegyver és lőszerhiány elkeseredést váltott ki, reménytelen volt a helyzet. Már úgy nézett ki, hogy a megadás következik, amikor a hátsó sorokból Gábor Áron szólásra emelkedett. " Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lészen ágyú!"
Legendás szavai a jelenlevők óriási lelkesedését váltották ki. Háromszék népe elhatározta, hogy fegyverrel védi meg szabadságát, és megszervezték az önvédelmet. Gábor Áron első ágyúit a hídvégi ütközetnél használták eredménnyel. A székelység megnyerte a csatát!

 Gábor Áron emlékműve Kézdivásárhely főterén

Gábor Áron tanult ember volt. Katonaidejét tüzérként szolgálta le Kézdivásárhelyen, aztán Gyulafehérváron, majd a bécsi katonaiskolában folytatott katonai műszaki tanulmányokat, különösen a fegyvergyártás, ágyúöntés érdekelte. Kitanulta az asztalos szakmát is, afféle székely ezermester volt.                                        


A legendássá vált pillanatot azonban hosszas előkészítő munka előzte meg, majd ezt követően is komoly összefogással sikerült a tervet megvalósítani. Thuróczi Mózes kézdivásárhelyi harangöntő állt mellé, a műhelyét is rendelkezésre bocsátotta. Félév alatt összesen 64 ágyút öntöttek.

Gábor Áron tevékenységére Kossuth is felfigyelt, és kinevezte az erdélyi hadi gyárak igazgatójává. Így a lőporgyártást és a golyóöntést is ő szervezi meg, utóbbit a fülei vashámorban, és ő látja el felszereléssel Bem hadtestét. Ennek később tüzérparancsnokként az őrnagya lesz, mert Bemnek szüksége volt ágyúhoz értő szakemberre. Így érte a halál is, mindössze 34 évesen, a kökösi csatában az osztrákok ágyúgolyója sebezte halálra. Felesége, egy moldvai román asszony, hűségesen mellette volt egész vállalkozásában, még a csatától se maradt távol.

 
A Gábor Áronról szóló népdal a szabadságharc idejénél jóval később keletkezett. Ezt a dallam elemzése alapján állapították meg a zenetudósok, mivel az "minden elemében a 20. század elejére megszilárdult új magyar népdalstílust képviseli". 
Az első változatot Mathia Károly jegyezte le 1941-ben Csíkszentdomokoson egy 12 éves fiútól. A dal főleg azután lett népszerű, hogy az első kiadás nyomán hamarosan számtalan más kiadványba, köztük a tankönyvekbe is bekerült a Mathia Károly által gyűjtött székelyföldi változat.
A dallam minden népzenei dialektusterületen meglehetősen egységes. Gyakori a dallam hangszeres zenei felhasználása. A hangszerjátékosok leginkább lassú, illetve középgyors csárdásnak játsszák a dallamot, mint például az alföldi citerások, vagy a kalotaszegi zenészek. Kalotaszegben az élő tánchagyomány kísérődallamaként maradt fenn. Bogártelkén lakodalomban, bálban a 70-es években  még táncoltak rá. Kallós Zoltán 1977-ben egy bálban vette magnószalagra Boros Samu és a szomszéd Egeres falu cigányzenészei előadásában egy bálban.

 Egy megmaradt rézágyú a helyi múzeumban

Gábor Áront vasmunkához, öntéshez, gyárhoz közeli édesapám révén mindig szerettem, csak éppen semmit nem tudtam róla, most bőséggel pótolhattam.
Hazai emlékműve is van, ami - most már - félbetört életét is jelképezi számomra. De aranyló ragyogásában benne van a székelyek elpusztíthatatlan hite, mindent leküzdő élniakarása is.

 Gábor Áron emlékműve a II. Szilágyi Erzsébet fasorban, a nevét viselő utcánál

Ui. Ma is ugyanígy mondanám el. Csak talán a fényképezéssel már ügyesebben bánnék. Vagyis: vissza kell menni Kézdivásárhelyre! Sokan kérdezik mostanában, hogy mennék-e újra a Szentföldre, visszavágyom-e? Nem, oda nem, az így volt teljes. De Erdélybe! Bármikor, azonnal.

2 megjegyzés:

  1. Egy sereg érdekes újdonságot mondtál. Látszik, Székelyföld erősen őrzi a nemzeti hagyományokat.

    A fotó is tetszik. :)

    VálaszTörlés

Messze, messze

Valaki nagyon találóan úgy szokott jellemezni engem, hogy vagy valaki, vagy megy valahova. Ez nagyjából igaz is :) Ennek megfelelően ma uta...