2015. március 24., kedd

Hajdanán

Még mindig a múltheti országjárásomból egy kis gondolkozni- és néznivaló: szinte szürreális felvételek a valamikor jobb napokat látott almásfüzitői állomásról, amíg a vonatra vártam. Nagy állomás, sok vágánnyal, komoly állomásépülettel (még bisztró is volt benne, árulkodik a felirat), az állomás előtt többmegállós, kiépített buszforduló. Műszakváltáskor tömegek jöhettek a gyárba, és utaztak haza, az ipari szállításhoz is kellett a sok sínpár. Most kihalt, lepusztult az épület, a pénztárablakok bedeszkázva, kívül-belül egyetlen pad se. Ha vonat érkezik, kijön a pirossapkás forgalmista és elindítja, ennyi ma az élet.

Furcsa ország vagyunk...

Mintha az idő se lenne


 Fekete-fehérben


Csönd

Perspektíva?

2 megjegyzés:

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...