A lóhalál kegyelme

A nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten! - ezzel a fohásszal zárul mindennap a zsolozsma esti imája. A címben idézett "adventi" változatot a Bírod még? kérdésre hallottam valakitől válaszul tegnap.

Körülbelül ez fejezi ki az én adventemet is. Szép volt az elképzelés, hogy majd angyalok szálldosnak a blogon, békesség, elcsöndesülés, tartalmas, szép könyv olvasgatása, ajándékok készítése, a várakozás öröme. Aztán sorban hulltak le a fölragasztott címkék: a jóság (adott-kapott) vagy túl személyes, vagy nem veszem észre, a békesség esetleges, csönd helyett jajmégeztfeltétlenülmegkellkeresnemaneten, olvasgatás viszont bőven akad, csak túlórában és egészen másféle műfajokat.

De két bizonyosság azért van: az ünnep akkor is eljön, és - mint oly sokszor - meglepően tiszta, fényes, és őrizhető örömet adó lesz (mert akkor is eljön a hajnal, ha a gyertyák csonkig is égnek - írja Gyurkovics Tibor egyik versében), és még majdnem másfél hét van arra, hogy földíszítsem a lelkemet.

A többi pedig marad majdegyszer-álomnak, mert én valójában szeretek így élni: a lóhalál kegyelmében :)

(Csak egyre kevesebb az energiám hozzá.)