Furcsa, kettős ünnep ez. Öröm is, csönd is; fényesség és pislákoló gyertyaláng; vidám és meghitt, fölérhetetlen csoda és a kicsiny gyermek kiszolgáltatottsága. Átéljük mindegyik mozzanatát.
Idén talán a csöndes örömből és békességből jutott több, de jó volt így.
(A jászlat a kicsikkel készítettük utolsó órán, mindenki elkészíthette a magáét, dolgoztak vele lelkesen. Szeretem nézni, amilyen féltőn fogják a tenyerükbe a kis Jézust, és helyezik bele. Kellene egy szív-fényképezőgép ezekhez a pillanatokhoz :)
Az idézet meg a zsolozsmából van, csak ezt már nem tudtam odaügyeskedni a képre.)
Idén engem az Ige testben való megszületésének a mélysége ragadott meg. Örültem, hogy kezdik enyéim érteni, hogy visszafogottan kell az ajándékozással bánni. Csendes és meghitt lett ünnepünk.
VálaszTörlés