Egy hajnali Rorate-mise kapcsán jutottam arra a gondolatra, hogy életünk megélt és elszalasztott pillanatok sorából áll. Hogy melyikből éppen mi lesz, arról folyton döntünk, mégha sokszor nem is tudatosan. És nagyon hiányzik a Replay-gomb.
Igaz, mondhatnék percet, órát, napot, de azok sokkal értékesebbek, azokat komolyan vesszük. A pillanat az semmire nem érdemes. Pedig az öröm is a boldog pillanatok összefonódása, és a fájdalom - bár végtelenül hosszúnak tűnik - visszagondolva csak egy élesen hasító seb. Vagy inkább csöndes szomorúság, - és itt kezdem elveszíteni a saját filozofálásom fonalát, úgyhogy jobb is, ha pillanatokon belül abbahagyom :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Ivan Gyenyiszovics elítélt a GULÁG-on „hozzáfog az evéshez. A leves hígját csak úgy kiissza. Az első forró korty után a meleg szétárad benne - s egész benseje sóvárogva várja a zupát. csuda jó! Ez az a rövid pillanat, amiért a rabnak élni érdemes!”
VálaszTörlés