Egy hajnali Rorate-mise kapcsán jutottam arra a gondolatra, hogy életünk megélt és elszalasztott pillanatok sorából áll. Hogy melyikből éppen mi lesz, arról folyton döntünk, mégha sokszor nem is tudatosan. És nagyon hiányzik a Replay-gomb.
Igaz, mondhatnék percet, órát, napot, de azok sokkal értékesebbek, azokat komolyan vesszük. A pillanat az semmire nem érdemes. Pedig az öröm is a boldog pillanatok összefonódása, és a fájdalom - bár végtelenül hosszúnak tűnik - visszagondolva csak egy élesen hasító seb. Vagy inkább csöndes szomorúság, - és itt kezdem elveszíteni a saját filozofálásom fonalát, úgyhogy jobb is, ha pillanatokon belül abbahagyom :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Ivan Gyenyiszovics elítélt a GULÁG-on „hozzáfog az evéshez. A leves hígját csak úgy kiissza. Az első forró korty után a meleg szétárad benne - s egész benseje sóvárogva várja a zupát. csuda jó! Ez az a rövid pillanat, amiért a rabnak élni érdemes!”
VálaszTörlés