Már nem üres kézzel - FRISSÍTVE!

A népes olvasóközönség több észrevételt is tett. Egy kedves olvasó, akinek volt alkalma közelről végigkísérni a munkálatokat, azt mondta, hogy a nyájas olvasók - akaratlanul is - félre vannak vezetve. Ugyanis a képeken önmagukban álló cserepek nagysága nem beazonosítható, mi több, félrevezető, és azt hihetik, rendes cserepekkel van dolguk.
Beláttam, hogy igaza lehet, íme, tessék egy méretarányos kép, a cserép mellett egy élire állított gyufásdoboz a viszonyítási alap:

Elvégre így mécses, különben lámpásnak hívhatnánk,

És akkor már meg is érthetjük Samu kommentjét, hogy micsoda pepecselés! :)

Aztán meg érdeklődésre válasz: a dekupázs-technika szalvétaragasztásos képkészítés. Érdekes, jópofa, sokoldalúan használható módszer és nem is ördöngős, érdemes utánanézni a neten és kipróbálni.

A bluetack pedig egyszerűen ragasztógyurma, kezdetben csak kék színben volt kapható, innen az elnevezés.

Aztán majd egyszer a lelkünk is, ma akartam írni róla, de ahhoz már fáradt vagyok, talán majd holnap.

A kommentelők között kisorsolok egy mécsest, még lehet pályázni :)

oooooooooooOOOOOOOOOOOOOooooooooooooo

Már nem üres kézzel kell várnom az ünnepet, elkészültek  a figyelmesség-ajándékok vagy baráti ajándékok, szóval azoknak, akikkel csak gondoltam rád-ajándékot váltunk egymással.

Nagyon egyszerűnek tűnt a mécsesek elkészítése, izgatott a még sosem próbált dekupázs-technika is, a többi mozzanat meg ugyan! Festem, gyertyát öntök bele és ugorhat is a celofánba. (V.ö. a régi reklám: csak megmosom a hajam és megyek is :)

Ehhez képest elég sok estébe telt, még jó, hogy tíz darabot gyártottam, volt mód minden fázisnál rájönni a trükkökre. Elsőként azt gondoltam újítani a leíráson, hogy nem használom a sablont, minek az? Amikorra mégis beláttam, hogy a felfele bővülő cserépre tényleg csak a fordított trapézforma fekszik föl szépen, addigra már elég sok szalvétát szétszabdaltam máshogyan. A festés és a lakkozás csak picit hosszadalmas volt a száradási idők miatt, de abban nem akartam új megoldásokat kitalálni.

A gyertyaöntéshez kénytelen voltam egy negyedkilós ananászkonzervet beszerezni, hogy hozzájussak a dobozhoz (éppen most sülnek az ananászos-kókuszos muffinok, kapóra jön a holnapi benti karácsony), továbbá bevontam a műveletbe az élő segítségen túl a tejforraló lábost és a régi kávékiöntőt is, de mind túlélték, én is, égési sérülések nélkül. Ja, és a talpas kanócokat hosszú gázgyújtó gyufák tartották meg középen, a cserepek alját meg bluetackkel kellett betapasztani, mert elsőre vidáman kifolyt a viasz :)

Szóval, jó játék volt, az eredménnyel elégedett vagyok, és hogy-hogy nem, közben beóvakodott a karácsony is :)