Ide leginkább egy elgondolkodó angyal illene, de olyat meg nem találtam. Jóság vagy éppen nem az, amit ma elibém hozott az élet?

Szabadságon voltam, és délelőtt elballagtam a közeli plázába, mert úgy gondoltam, ott megkapok valamit, amire éppen szükségem lett volna. Ha már ott jártam, lementen az élelmiszeráruházba is, összekapkodni ezt meg azt, tejfölt, egyebet, hétköznapi dolgokat. Nem sok pénzt hagytam ott.

Fizetéskor kérdi a pénztárosnő (lélek se állt sorban rajtam kívül, beszélgethettünk)
- Matricát tetszik kérni? (Egyet kaphattam volna.)
- Nem, köszönöm, nem kezdtem el gyűjteni.
- Vigyen azért, hátha megtetszik majd valami.
- Meddig tart az akció?
- Az év végéig.
- Ó, akkor nem jön össze addig, nem vásárolok én itt annyit - feleltem.
- Adok én tizet, azt már be is tudja váltani. Nagyon jók azok az edények, és matricával olcsók. (Igaz, jól néznek ki, tetszik is, tudnám is mire használni, de tulajdonképpen minek? Vagy azért  csak jó lenne? Az egyik, talán...)

A pénztárosnő ráérzett pillanatnyi megingásomra, látta a szememben felgyúlni a vágyat.
- Tudja mit? Adok még tizet. Azzal már bármelyiket megveheti. Akik sokért vásárolnak, azok sokszor nem viszik el, belefér, hogy maga kapjon.
- Köszönöm - feleltem nevetve-csodálkozva és eloldalogtam.

Na, itt a mai jóság - jutott eszembe a blog. De ez most jó vagy nem jó? Ő biztosan úgy érzi, hogy jót tett, segített. Csalás vagy titkos összeesküvésünk a világ ellen? Adventi-e a szerzés vágya?

.....................

Kér valaki húsz matricát?