és homály a nemzeteket,
de fölötted ott ragyog az Úr."
(Iz. 60,1)
(A kép a saját kertünkben készült, kicsit játszottam vele.)
Advent kezdődik, a legkedvesebb időszakom. Nemhiába az egyházi év kezdete, mindig van benne lendület, újat kezdés, elhatározás. Nem fogadkozások, de mégis a jóság vágya. Jóság síró vágya - írja Ady egyik verscímében.
A nagyböjt fájdalmával és bűnbánatával szemben az advent öröm és készülődés, a várakozás csöndjét is az ünnep közeledése festi be. Jó várni, jó napról-napra előrébb jutni, és jó megérni mindig egy újabb adventet.
Az adventi naptárak kinyitásának-kiszínezésének feltétele a jócselekedet. Nem akarok interaktív blogot, hogy nyitogatni lehessen rajta; a saját jótetteit meg az ember nem híreszteli. Azonban mégse maradjunk jóság - és ezzel együtt remény - nélkül, azt találtam ki, hogy adventben elindítom a jó hír-adót. Megpróbálom mindennap megkeresni magam körül (húúú, de alliterál :) a jóságot, a békét. És, hogy mindenkinek jusson belőle, le is írom. Nem biztos, hogy mindennapra lesz, ezért is, meg egyébként is biztatom a néhány olvasót, hogy kommentben tegye hozzá a magáét. Ha ilyesmikre figyelünk, hátha a magunk szíve is könnyebben kinyílik.
Ma egész nap nem járt nálunk a villamos, hirdették már előre, tudtunk róla. De aki nem idevalósi, az esti sötétben hogy is vette volna észre a kiírást a megállóban! A villamospótló busz az út túloldalán állt meg. Ahogy mentem oda, észrevettem, hogy egy nagyapa két unokájával a villamoshoz tart. Szólni kéne nekik, ne várjanak rá. De amíg én csak gondolkodtam ezen, egy fiatal lány megelőzött, odament a járdaszélre, és átkiabált nekik, hozzátéve, hogy ő már póruljárt. Megköszönték, jöttek át. Aztán mindannyian láttuk, hogy egy nő is a megállóba megy. Hmmm, szólni kéne neki is... Most a nagyapa ment kiabálni, és amikor a nő átért, és megköszönte, mindhárman beszélgetésbe elegyedtek.
Ahogy a rossz mindig tovább tud gyűrűzni, egészen az otthon belerúg a macskába lezárásig, kiderül, hogy a jó is láncolat. Muszáj továbbadni, ha már valaki elkezdte. Olyan snassz nem folytatni.
Rögtön gyanús volt, hogy ez a Ti házatok. Jópofa így ez a kép. :-))
VálaszTörlésAhol nem árnyas az utca, de a kerti fenyőnek bizony van árnyéka.
VálaszTörlésAz angyalkádhoz. Valaki feltette a FB-ra Kodály Veni, veni Emmanuel c. kórusművét. Igen szépen énekli egy nő és egy férfi duóban. Hallgassátok meg ti is.
http://www.youtube.com/watch?v=3CS8K_5c8Yw
Hát, most milyen jót meséljek? Nálunk nincs se megálló, se más, de ölbevettem a macskát.
VálaszTörlésBizonyára örült neki a macska.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésMára már írnom se kéne.
Akimoto, nálunk meg macska nincs - legföljebb a kerten óvakodik át egy-egy, de azokat nem vesszük ölbe, mert még majd rá(nk)szoknak. :)
VálaszTörlésKriszta, te kitaláltál valamit. A bejegyzésed nélkül észre se vettem volna, mit jelez a mai történetem. Dec. 4. (Véletlenül munkát szereztem valakinek.)Most már direkt figyelni fogom, mit kínál a holnapi bekezdés.
VálaszTörlésÁgi,éppen te ne tudnád bevallani a jószívűséget?
Akimoto, örülök, hogy ráéreztél a játékra :)
VálaszTörlésSokan sokaknak gyűjtenek. A szegényeknek, a fogvatartottaknak, cipődobozban, bevásárló kocsikban, lerakóhelyeken, konténerekben, perselyekkel.
VálaszTörlésValakikről mintha megfeledkeznénk: a gazdagokról. Jókai óta tudjuk, hogy ők Szegény gazdagok.
Ötletem: ki-ki gondolkozzon el, hogyan menthetné meg őket, az igazi fogvatartottakat, akik igazából gazdag szegények.